Gyürky Ödön (1863-1938): A Margitszigeten

E romba dűlt, omló falak közt,
Rejtelmes, édes, bús magányban,
Lemondva fényről, szerelemről,
Élt egy királylány hajdanában,
Margitnak hívták őt is, édesem!

E fák alatt, itt járt merenge,
Zsolozsmát itt zengte ajka,
A szél susog… Oh! Hallga édes,
Talán ma is csak azt dalolja…
Margitnak hívták őt is, édesem!

Szerette Istent lángolóan
És tiszta volt, miként az álom,
Aztán az égbe szállt föl lelke
Egy röppenő, fényes sugáron…
Margitnak hívták őt is, édesem!

S most téged őriz a magasból,
Szent ajka érted mond imákat,
Maradj mindig ily szűzi tiszta,
Kebled ne tépje semmi bánat…
Margitnak hívták őt is, édesem!

Forrás: Magyar Szemle Emlék-albuma 1888-1898. Kiadta Kaczvinszky Lajos. Bp. 1898.