Szűry János (1862-1927): Fiam ágyánál

 
Ha dolgos aggyal, csüggeteg kebellel
Napom sivár pályáját megfutám,
Bár enyhe részvét vigaszára nem lel
Kifáradt lelkem, annyi harcz után:
Kis nyoszolyádnál engesztelten állok,
Alttva téged, drága gyermekem -
- Oh adj, oh adj szemére csendes álmot
S virrassz felette, édes Istenem!

„Nagy és nemes volt lelkem hivatása”
És törpe élet ejte rabjaul,
de kis szived ne sejtse meg, ne lássa
Könyem, mely megtört ábrándimra hull.
Az Ég a porba sujtva is megáldott,
Hogy czélul adta: érted küzdenem -
- Oh adj, oh adj szemére csöndes álmot
S virrassz felette édes Istenem!

Ez elkétségült szivre vajh’ mi várna?
Vigasztalan vég, őrület talán,
Ha ott nem égne egy remény sugára
Derült szemedben s arczid hajnalán:
Hogy e nehéz lét harczait megállod,
És látni foglak boldog-győztesen -
- Oh adj, oh adj szemére csendes álmot
S virrassz felette édes Istenem!

Árasszon fényt az élet utaidra,
S az Ur tekintsen áldóan feléd,
Mint én, midőn most tiszta homlokodra
Teszem áldóan a  k e r e s z t  jelét,
S mint te is egykor hű szivvel megáldod
Apád emlékét, - ugy-e, gyermekem?
- Oh adj, oh adj szemére csendes álmot
S virrassz felette édes Istenem!

Forrás: Magyar Szemle Emlék-albuma 1888-1898. Kiadta Kaczvinszky Lajos. Bp. 1898.