Tomor Ferenc (1827-1902): Erzsébet Mária főhercegnőnek

 
- 1894. jan. 28. -

Nagy király kis unokája,
Szép anyának jó leánya
Verset kiván, magyar verset;
Irok, de, hajh, keserveset.

Szomoru a szívem nagyon
Kalapomon gyászjel vagyon,
Sötét árnyat vet éltemre,
Könyüket csal két szememre.

Volt nekem még egy jó lányom,
Aki ma már csak szép álom;
El-elhozza képzeletem,
Hajh, de meg nem ölelhetem!

Képe itt az emlékkönyvben,
Teste lenn az anyaföldben,
Lelke fönn a magas mennyben,
Örök gyásza a lelkemben!

N sirjunk a kedves után,
- Mondja a kis királyi lány:
„Ő már angyal, ég angyala,
Ott nincs neki semmi baja.”

Isten áldd meg a kis angyalt,
Aki engem így vigasztalt,
Adj neki sok boldog napot,
Soh’se lásson búbánatot.

Forrás: Tomor Ferenc: Fájdalom könyve. Emlék szeretteim sirjára. Nyomatott a Hunyady Mátyás-Intézetben Budapest, 1898.