Tomor Ferenc (1827-1902): Ima

- A fájdalom könyvéből. -

Uram! Megfoghatatlan
Hatalmad és utad,
Ki nem fürkészi elménk,
Bármily mélyen kutat.

Világokat teremtesz,
S egy pillantás alatt
Porrá törsz nagy kezeddel
Korhadt világokat.

És a mérhetlen ürbe
Veted, mint uj magot,
A melyből uj világ és
Uj élet támad ott.

Talán ez  uj, e szebb, jobb
Világba tetted át
Szerelmem rózsafája
Utolsó bimbaját.

Hogy e korhadt világot
Ne kelljen látnia,
Ha majd reája zudul
Karod boszu-nyila.

Oh, majd ha én bevégzem
E földi életet:
Engedd ott feltalálnom
A drága gyermeket!

Hogy egyesülve zengjük
Dicsőséged dalát,
És egyesülve zengjünk
Nevednek glóriát!

Forrás: Magyar Szemle Emlék-albuma 1888-1898. Kiadta Kaczvinszky Lajos. Bp. 1898.