Somló Sándor (1859-1916): Fra Girolamo

 
……. Figyeljetek!
Czellám kövén álmatlanul heverve
A lázadt sátánnal viaskodám.
„Miért e küzdés, test sanyargatása?
Mért henteregsz a durva kőpadon?
U r a d  nem látja hulló véredet,
Panaszló jajgatásod meg se hallja,
Mint pára pusztulsz árván, nyomtalan.”
- Sebzett oroszlánként futék alá s fel,
Szilaj dühvel szakgatva öltönyöm;
Éles szegekből vert övet csatoltam
Testemre, felragadtam ostorom’
S őrült erővel mértem a csapást
Önnönmagamra, míg fogyott erőm
S élettelen’, vérezve földre hulltam…

… Elbűvölő láng ébresztett valóra!
Csodás, vakitó fénysugár-özönben
Tárult ki czellám keskeny ablaka
S a szerteömlő nappárázaton
Lebegve szállt tündöklő glóriával
Magasztos homlokán elém, a menny
Bűbájos drágagyöngye: M á r i a !
Lelkembe hullt szelid tekintetére
Mondhatlan üdv dobogtatá szívem,
Kéjes gyönyörrel csókolám palástját,
Szentelt saruin nyugtatám fejem’,
Mig ő – liljomkarát terjesztve – lágyan
A föld porából hő keblére vont…
Lefoszlott rólam durva föld salakja,
Eltűnni érzém embervoltomat,
Csodás fönség uralta gyönge lelkem’
Az Ur malasztja reszketett szivemben.
A Szüzanya mint gyermekét ölelt,
Csókjával itta forró könyemet,
És szerteömlő holló hajzatával
Kiserkedt véremet törölgeté…
Nyitott szemekkel, mégis félig alva
Bámultam arcza tündöklő havát -
Midőn sápadni kezde glóriája,
Sugáros lénye egyre halaványult,
S átlátszó ködbe válva tünt, szürődött
Sietve át meg át az ablakon -
Miközben bávös hangja zeng felém:
„Bizz  M á r i á b a n, bizz az ég  U r á b a n,
Hallják szavad és látják tetteid!”
A boldogságtól ittasulva – buzgó
Fohász rebbent ajkamról. „Szánj meg, Ég
Csodája, vigy magaddal!”
„Nem! .. Maradj!”
Hangzott – mintegy az égnek ormiról
Az Ur hatalmas, megrázó szava.
- „És teljesitsd mit rád bizok ezennel!
Hirdesd a bűnök sulyos büntetését,
Alázott szentegyházamat emeld föl,
Nevemmel szállj a sátánnal, csatára,
Boldog s szabaddá tedd Itáliát!”…
… Halotti csend!… Az égen sürü felleg,
Fönn a toronyban lágy harang szava,
S én térdre hullva reszketőn susogtam:
„Üdvözlégy!… Ave! Ave Maria!”...

Forrás: Magyar Szemle Emlék-albuma 1888-1898. Kiadta Kaczvinszky Lajos. Bp. 1898.