Dosztáll Gyula (19. sz.): Visegrádnál

 
Bud düledék alig állsz  már, szent falaid leomoltak.
Összetiport az idő, fujja a szél poraid.
Egy-két fal meredez még csak fel a hajdani várból,
Nézve magát komoran a Duna habjaiban.
Csak Salamon tornya mered föl épen az égnek,
Ám az idő karja széttöri majd köveit.
Még állnak ridegen falai, fel az égre tekintve,
Mintha dicsőségök jutna eszükbe nekik.
Büszke, magas voltál, rom vagy és semmi se lész majd,
Mert az idő karja nyomtalan eltörülend.
Nem!! Nem idő! Nem az dul ennyire rajtad!!
A Záchok haragos szelleme dulja falad!!

Forrás: Tanulók Lapja 2. évad 38. szám, 1895. szept. 22.