Lauka Gusztáv (1818-1902): Oh gyönyörü gyermekkor!…

 
Vissza-vissza vágyom
Gyermekéveimbe,
Mikor csak szeretet
Lakott a szivembe’.

A holdnak ezüstje,
A napnak aranya
Volt gazdagságomban
A kincses kamara.

Mikor az éjszaka
Lehullatta fátylát;
S a sötétség karja
Kibontotta sátrát.

És én félni kezdtem
Egyedül magamba’,
Jó anyámnak dala
Ringatott álomba’.

Nem gyűlöltem senkit,
Nem tudtam vón minek?
A gyermek haragszik,
De nem árt senkinek.

Mikor kis társimmal
Ujból összejöttünk,
Ismét csak játszottunk,
Ismét csak szerettünk…

A csalogány dala
Mily örömet szerzett;
Ha hangossá tette
A lankát és berket.

Husvétkor uj ruha
És piros tojások,
Mit az öntözésért
Adtak a kis lányok.

Karácson éjszakán
Ajándéktelt doboz,
Mit Jézuska a jó
Gyermekeknek hozott.

Megadta e földön
Minden boldogságom,
a mért imádkoztam
Ezen a világon.

S a mi sziveinkben
A nyugalmat bontja,
Gyermekéveimnek
Nem volt nehéz gondja.

Oh! de e szép évek
Oly hamar elmulnak;
Ősszel a virágok
Már nagy részben hullnak

S végül, ha megérjük
A zord s fagyos telet,
Egyebünk nem marad:
Csak az emlékezet.

Forrás: Tanulók Lapja 2. évad 30. szám, 1895. júl. 28.