Ime én is, sorstól annyit üldözött,
Itt bolygok sürü fenyvesek között.
Mélységes csönd. Parányi szél se lendül,
Madár, ha van, az is fészkébe’ benn ül.
Lombzizzenés sincs, nincsen égi bolt,
Miként a sirban, minden oly kiholt…
Megborzadok. Hiába, mindhiába!
Nincs nyugalom, se itt, se a világba’!
Sőt itt a bú és fájdalom nagyobb, -
Most érzem csak, mily egyedül vagyok!
Forrás: Magyar Szemle Emlék-albuma 1888-1898. Kiadta Kaczvinszky Lajos. Bp. 1898.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. aug. 12.
Dr. Dengi János (1853-1903): Fenyvesben
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése