A nép mely sirban volt egy ezredévig,
Fölkelt, lelket lehelt egy hős belé;
Meghalt a hős, a nép dusan tenyészik,
Mert vérkeresztséggel fölszentelé.
Sötét felhő borult Itáliára,
Ez a siró nép gyászos tábora,
Zug a zápor, mint árvizek folyása, -
Ez egy nemzet hulló könyzápora!
Sirj oh magyar! s hódolj nagy szellemének,
Megesküdött – az eskü szent, örök –
Meghalt, - az eskü, eszme, szellem élnek,
Örökségül birják az üngösök.
Koronákat rakott fölkent fejekre!
Meghalt egy üngben… az már szent ereklye.
Forrás: Veszprémi
Független Hirlap II. évf. 23. sz. Veszprém, 1882. junius 10. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése