Volt már a ki azt mondotta,
Hogy szivem egy romlott gomba:
Megbocsájtám vétkét annak
Megbocsájték a hazugnak.
Volt már aki azt mondotta,
Hogy fejem üres koponya,
Megbocsájtám sophismáját,
Ha nyujtá kérlelő jobbját.
Volt már a ki rosz nyelvével
Rágalmakat hinte széljel;
- Mint Krisztus a jobb latornak –
Megbocsátám vétkét annak.
Volt már a ki verseimért
Nagyot nevetve elitélt,
Eltürtem vad kritikáját,
Hadd élje ő is világát.
Volt már aki azt megtette,
Hogy a pénzemet elnyerte;
Megbocsájtám vétkét neki,
Eltudtam azt is feledni.
Hej! de ki azt megtette,
Hogy rózsámat elszerette:
Sujtsa le az égi-kar azt,
Isten verje meg a ravaszt.
Forrás: Veszprémi
Független Hirlap II. évf. 15. sz. Veszprém, 1882. április 15. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése