Midőn nyolcszáz negyvenkilenczedikben
Betört hazánkba a dühödt kozák,
Míg győzedelmet hirdetének itt fenn,
Komáromnál a harczi harsonák:
Minden szívben nyilt a remény virága,
Piros hajnalra nyilt vérharmaton;
Dalolva, oly hittel mentünk csatákba,
Hogy meg van mentve már a drága hon.
Majd nem sokára jöttek gyászvitézek,
Kik sirva rettentő dolgot beszéltek:
Hogy a fegyvert letette Görgey! –
Oh jaj, letette – s a szörny most is él még,
de szive nincs, kegyetlenül kitépték,
A kinzó öntudat sas körmei! -
Forrás: Veszprémi
Független Hirlap II. évf. 12. sz. Veszprém, 1882. márczius 25. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése