Szabadság felkent golgothája,
A hármas bérczek orma már!
Hová a kegyelet galambja
Szent áldozatját rakni jár:
És itt is, ott is a romok közt
Int – egy-egy zászlónyél darab:
Hogy – küzdj magyar! egy szebb jövőért
Igy lész csak boldog, és szabad.
Hányszor zúgott vihar fölötted
Hazám! Árpádnak szép hona…
Ádáz dühében, hogy lesujtson
Hányszor! villám pallost vona…
Hányszor volt már – orvul megásva
Hogy eltemessen – mély sirod:
S ekkor – bilincstörő kezeddel
Klió legszebb lapját irod.
Dicső a mult, mely itt lezajlott
Győzelmi kürt hányszor riadt…
E hősivértől ázott földön
Küzdének a Rákócziak!
Itt villogott a kard a kézben,
Mely szent jogot védelmeze!
Itt állt a vérpad, melyen annyit
Gyilkoltak a Karaffák keze.
- De phönix hamvait lerázva
Feltámad, mintegy uj alak
Igy e hon is – bár századoknak
Duló viharja át haladt
Felette, e duló viharban
Nem, nem veszett el! áll ma is…
Megtartá a hősök szerelme,
És védte – mint egy szent paizs.
Óh! küzdelemre, Bendegúznak
Népe, a Kárpát orminál.
A mult – tanitson lelkesülni,
a jövő – babérral kinál.
Igy lesz e hon – még nagy, hatalmas,
Fölé egy szebb jövő derül!
Követve a „félistenek”-nek
Nyomdokát, rendületlenül.
Egy nagy kincsed van nemzetem, s ez
A nyelv – s te
ezt, ne hagyd soha!
Zúgjon bár rád a sors veszélynek
Száz meg száz démon tábora…
A müvészetnek
szent szerelme
Égjen, miként a vesta láng…
Melynek majdan tündéri arcza
Szelid fénnyel mosolyg le ránk.
Épüljön fényes homlokával
A magyar muzsa! temploma.
A melynek szent oltár kövéről
Édes magyar hang száll tova
S Kárpátok vihar ülte vállán
Mint kedves hirnök megjelen,
Hirdetve, hogy: élm ég e nemzet
„Megfogyva bár, de törve – nem!
Forrás: Veszprémi
Független Hirlap II. évf. 25. sz. Veszprém, 1882. junius 24. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése