Rájnis József: Varga fiakhoz (1790 körül)

Csirizzel és szurokkal
Társalkodó atyáktól
El nem fajult legények!
Ha féltök a kudarctól,
Múlassatok koronként
Az árral és iplikkel,
Csírizzel és szurokkal.
Ámbátor hébe-hóba
A csintalan porontyok
Vargát gyalázni szoktak,
És csúfolódva mondják
A varga-varga-ziccet;
Ez nem ragad reátok.
Míg varga, aki varga.
A varga-név dicséret,
Lám títeket nagy-hasznú
Munkátokért királyi
Fővárosok böcsűlnek.
S érdemlitek valóban,
Hogy títeket böcsűljünk:
Ha a keménykedő tél
Megrázza ősz szakállát,
S felhalmozott havával
Az útakat borítja,
Ha lágy meleg tavaszkor
Utcákon a locsos sár
Síkos jeget födözget;
Ha nyári nagy melegben
A láb-födetlen útas
Talp-égető homokban
Izzadva, fújva ballag,
S árnyékos helyre térvén
A szúnyogokkal harcol,
Vagy vér-szopó legyeknek
Gyakásival vesződik;
Ha őszi hüs napokban
A barna fellegekkel
Béleplezett egekből
Tartós esők omolnak,
S a marha sáros uton
A tengelyig merűlő
Kocsit nyögéssel húzza;
Akármi rossz üdőben
A varga kéz ruházza
S megvédi lábainkat.
De ám, ha varga-fajzat,
A varga-székre únván,
Magasra vágy s vagyonját,
Mellyet szegény szülője
A bőrt fogával húzva
És varrogatva gyűjtött,
Nemes levélre költi:
Vagy a ravasz kakuknak
Példájaként, orozva
Némelly nemes madárnak
Fészkébe ül, s azért már
Nem varga, aki Varga,
A varga-név gyalázat.
Higgyétek, illy nemesnek
Pereputtya harmad ízig
Szenvedni fog s pírúlni
A Varga-varga névért;
Mint mostan elpirúlnak
Amaz majom-szabású
Kis-Kordoványi törpék,
Ha csúfolódva mondják
A csintalan porontyok
A varga-varga-ziccet.

 (Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)