Rájnis József: Mennyegzői dal (1811)

Vidékünk kies dombjai.
Kis tengerünk hullámjai,
    Most keljetek magasbra:
Szűz nimfák habok tetején
Állván s hegyeknek bércein,
    Tekintsetek utakra.

Ki jön? ki jön? mi pompa ez?
Vig heje-huja zengedez,
    Nagy örömszó hat égre:
Sok éljen-éljen hallatik,
Erdőkről visszacsapatik
    A keszthelyi térségre.

Elől a hír sietteti
Gyors szárnyát és az hírdeti
    A harsogó kürtjével:
Keszthely felé igyekezik,
Majd oda el is érkezik
    Szép menyecske férjével;

Hymen késéri szekerét,
Ő hordozza két címerét
    E két jeles személynek,
Kik nagy örömben részesek,
Mint válhatatlan hitvesek
    Egymást szeretve élnek;

Egy címer sokat fitogat,
Királyi pálcát mutogat
    Szép koronás sisakkal:
Egy tarka s egy kék mezejét
Láttatja s zőld domb tetejét,
    Szarvast veres szarvakkal.

A másikban két oroszlán
Áll fejedelmi koronán,
    És fenyeget kardjával:
Őrt áll a daru fő helyén
Kis koronának tetején,
    Követ tart egy lábával.

Ez képzi jeles érdemit,
És dícsőíti tetteit
    Gróf Festetich nemének:
Amaz diszét esmérteti,
És fő hatalmát hírdeti
    Hechinga hercegének.

E két címer megeggyezett,
Gróf László öszveköttetett
    A hercegi asszonnyal;
Méltán is eggyé lettenek,
Akik ugy öszveillenek,
    Mint drágakő arannyal.

Mert kegyesség s nyájasság,
És hozzá illő csínosság
    A menyecskét szépíti:
Elmésség a beszédiben,
Bátorság a tetteiben
    A férjet ékesíti.

E pár Keszthelyben váratott,
S ihon! már béfogadtatott
    Több nagy nemü társakkal:
A mozsarak ropogjanak,
Dob s trombita hangozzanak
    Örvendező szavakkal.

Élj László! éljen kedvesed!
Majd Jozefina hitvesed
    Ép fiacskát fog szülni,
Kinek Keszthely, Molnári is,
Csáktornya és Hechinga is
    Felette fog örülni.

(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)