Sötét felhő
Kísért vissza utamon:
Talán fájó,
Hozzám vágyó
Lelked volt az, angyalom!?
Lanyha szellő
Lengedezett arcomon:
Talán fájó,
Felém szálló
Sóhajod volt, angyalom!?
Esőcseppje
Érintette homlokom:
Talán fájó.
Értem hulló
Könnyed volt az, angyalom!?
Napsugár szállt
Át a ködborulaton:
Tán szerelmed.
Hő szerelmed
Volt az, édes angyalom!?
Csillag fénye
Rezgett a falombokon:
Tán emléked,
Hű emléked
Fénylett abban, angyalom!?
(Forrás: Kisfaludy Atala összes költeményei – Kaposvár – Jeiteles Herman Nyomda 1880.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése