Lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá hogy eddig nem irtani av vót a zoka, hogy rökett vagyok, de mán hijába mögen mög köll eresztenöm a téntát, mer ami huntzutság, tudnia lyó mindönkinek, az nemzeti okositás erányába.
Vagyis ugy történt, hogy mozgositották az filyamat nagy hörtelen váratlan, hát elkisértük Durbints sógorral Pestre, oszt mondok ki tuggya te veröde agyon a muszkát vagy a muszka tégöd.
Mer éppeg ott áltunk egy vendéglő előtt, oszt mondok ihol-e rá van irva szép aranybötükkel, erre a fogadóra, a legkedvesebb ételöd, hát itt ebédelünk ma.
Nézi, keresi az filyam az irást, oszt aszondi.
Nem látom.
Hát mondok nyizsd mög az két szömöd kerekebben, ahun ragyog az palota tetején, hogy aszondi Patzale.
- Nem Patzal az, feleli az filyam, rosszul olvasta kend.
Mögröstelködök. Olvasom bötüről bötüre, hát igy van, Palatze hotel.
- Hát mondok, ha úgy van is, mégis csak patzal az, tsakhogy pestiesen irták, mer lám petloreony is petroleum a pesti irás szörin, pedig hallodtade mán valakitü hogy petroleumot mondott vóna szóbeszédbe.
Béfordulunk, hát hogy körültekéntök, mégis mögszöppentem, hogy mondok nem szeretöm a zilyen parádés vendéglőt, még ahányba mögfordultunk, vagy a pénzünk maratt benne, vagy a szürünk, vagypedig kidobtak.
A sógor is vakarint öggyet a fülin, hogy aszondi.
- Sógor itt áros lösz a leve az patzalnak.
- Hát mondok most mán nem fordulunk vissza, hagy lásson etzör lyó napot az filyam is.
- Nohát aszondi a sógor, akkor tsak észszel ö. m. a f.
- Mondok azt tsak bizza rám kend.
Letelepödünk a sarokba. Mondom az kernyelnek. Ebéd erányába vónánk itten, hát mi van?
- Leves aszondi.
- Mit kóstál?
- 10-iz grajtzár.
- Gyöhet.
Mögösszük a levest, kérdözöm a patzalt, nintsen, aszondi, hanem van lyó majom méz.
- No mondok ijet se nyaltunk még, milyen az?
- Hát feleli a kernyel, hogy mindönféle ögyvelgős hal van benne.
- Az nem löhet rossz mondok, mi a zára?
- 2-ét korona egy portzijó.
- No mondok fene derága, ölég azér másfél korona is.
- De aszondi úgy van beirva, alkunni nem löhet.
- Nohát mondok nem is virágzik akkor ez a kotsma, hát hozzon egy portzijót abbúl a majom mézbül hármunknak.
- Löhet, feleli az kernyel.
Avval térül fordul oda tösz elejbénk egy kis kupatz ételt.
- No mondok tán madaraknak néznek ezök bennünket.
Kóstojjuk nem édös.
- Mondok hát tán azér is majom méz e, hogy majmok tsinálják.
De azér elkóstolgattuk, ha mán mög köll fizetni, majd utána beszalonnázunk oszt mögvan.
Ott ülünk a sör mellett éhösen. Kérdözi a kernyel.
- Lyó vót-e?
- Hát mondok lyónak éppen nem vót lyó de mög löhetett önni, legalább melegön atták vóna, de igy se ize se bűze.
- Parantsolnak-e még valamit?
- Nem, mondok, nem parantsolunk, talán később.
Egy nagy emelötes tál állott előtünk tele vót valami apró gombótz forma étellel, de tsak afféle száraz gombótz, még papiros tarsókája is vót mindöniknek, mondok fene kitzifrázták.
Ahogy rápipálunk, hát aszondi a filyam.
- Mi löhet a?
- Gombótznak nézöm. Mondok hát Pesten ilyen.
- Aszondi ez talán azér áll itt, hogy ögyön aki akar.
- Hát mondok bizonyosan tsak azér, a zsömje is ehun lebzsel mellette.
Mögkóstol öggyet a filyam.
- Ejnye aszondi még ijen lyó gombótz nem lyárt az fogam malma alatt.
Nem is löhet derága, gondolyuk, mivelhogy apró, mög oszt csak úgy ide van téve. A sógor is hozzálát, én is, falogattyuk, mert éppen akkora, hogy egynyelet. Hát nem rossz a pesti gombótz, nem rossz. Ugyis mozgosítás van, hát mozgosítsuk. Hamarosan elkőtöttük. A papirost tsak odahánytuk a zasztal alá.
A szomszéd asztalon is látok ojan emeletös tálat, mondok a filyamnak ögyél ha izlik és szólok az kernyelnek:
- Mozgósitsa tsak ide azt a tornyot. Oszt mondok mi ennek a lyófajta pesti gombótznak a neve?
- Aszondi kugler.
- Emmán igön dicsértem válaszolásképpen. Mögöszögettük azt a tornyot is, mög még vagy három tállal.
- No mondok fizetök.
Irkál firkál az kernyel, aszondi hány vót?
- Micsoda, mondok.
- Tészta aszondi.
- Tészta? Annem vót.
- Hát amit kentök az toronyról leszedtek.
- Mondok azt Tzonpó András visszaillesztötte még aratás után, merhát nem vót az tisztösségesen rátéve új korába se.
- Ne beszéljen kend aszondi hányat nyelt kend ma este.
- A fene tuggya mondok.
Erre aztán ketten is neki álltak, szödték a papirost a zasztal alul, összeolvassák hát 100-áz 14-gy.
- Aszondi a kernyel, hát öszvesen huszonhét, negyven.
- Huszonhét grajtzár?
- Nem aszondi, huszonhét korona.
Tsak elződülök, mondok tán mögzavarodott a hallásom.
- Mit mondott? mondok.
- Aszondi hangosan 27-t korona és 40-egyven fillér.
Mondok ebb bizonyosan möghibásodott a zelméjébe.
Hát istentelen pesti rablóbanda, még röndért is hittak, de még az is az ő pártyukra állott, mindön pézünket elszötték, hat fillérünk maratt.
- No mondok, hát nem a muszka ellenébe köllene mozgositani, hanem ezök ellenébe, mer a zis huntzut, aki a pesti gombótzot kitalálta, a zis huntzut aki árullya, a zis huntzut aki mégögyször öszik belüle.
Melyhöz hasolló lyókat kivánok
Göre Gábor
biró úr.
biró úr.
(Forrás: Gárdonyi Géza: Vakarts)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése