Két Ártándi

 

Országgyülés volt Hatvannál,

S az országnak nem javára!

Egyetértés: vékony hajszál…

Kevés a tett, nagy a lárma;

Holt a törvény, karja gyenge.

Magyar népet Isten ójja!

Jaj akkor, ha Gritti lenne

Magyarország kormányzója!

 

Pedig óhajt, - s kérdi nyilván:

Kit akartok? hát ti?... hát ti?

S míg hajlik sok pártos, hitvány:

Szót se veszt rá két Ártándi.

De arczán a felelet kész,

S ezt olvassa Gritti róla:

Ha rajtunk áll, sohasem léssz

Magyarország kormányzója!

 

S nem sokára hire szárnyal:

Hogy pör újul, birtok sérül,

Hogy elütik Sast, Konyárral

Az Ártándi-had kezérül;

Holott pedig még Peterdhez

Nyolcz portában jussa volna…!

De ha Gritti lenne… nem lesz

Magyarország kormányzója!

 

Fény árad szét Gritti termén,

Drága jótól nyög az asztal;

Rajta dúsan versenyezvén

A magyar föld az olasszal;

De ki nem fog két testvéren

Gazda bora, gazda bókja…

Nem kiáltják: éljen, éljen

Magyarország kormányzója!

 

S ha vig volt a fényes csarnok;

Bős a börtön, mit penész lep;

De két kőszál a két bajnok,

Meg nem hajlik, törni készebb

Egy szó tágit a bilincsen,

Egy szó mindent vinne jóra…

… Hollók étke gyáva! mintsem

Magyarország kormányzója!

 

Szürkületkor, Budavárban

Rut vesztőpad áll egy szögben;

Két hős férfi lép fel bátran,

- S a vérsugár fennre szökken…

Az ablakból Gritti néz le,

S két lehullt fő ajka szóla:

„Átok rajtad! sohse légy te

Magyarország kormányzója!”

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája