2022. jan. 22.

Tompa Mihály (1817-1868):András herczeg sólyma



Gályára ül, Nápolyba száll

Károly király hiv özvegye;

’András herczeg kedves fiam!

Gyere haza, gyere!

 

Idegen föld, idegen sziv…

Fejed nincs hol lehajtanod!

Vagy már meghült hozzánk való

Te jó indúlatod?!’

 

András készül, - Juhanna mond:

„Királyasszony, néném, anyám!

Ne miveld ezt… holtig-való

Busúlást hozna rám!

 

S te…? elhagynád ki ugy szeret…?!”

- Zokogásban vész el szava, -

András is szól: „’Kedves szülém,

Nem megyek én haza!”’

 

Gályára ül, honába tér

Károly király bús özvegye,

„András herczeg, kedves uram,

Gyer’ vadászni, gyere!”

 

Száguld a mén, dobog a föld, -

A vad sűrűn reppen, riad;

S hull: fegyver és sólyommadár

Ez élő nyíl miatt.

 

De a herczeg legkedvesebb

Sólymára mily romlás jöve?

Nem hat reá, szép szó, harag

S a préda ösztöne.

 

Ételt utál, vadat kerül,

Csüggedt, konok mint estvelig:

Midőn Aversa a vadász-

Csapattal megtelik.

 

Zajos, hosszú a vacsora,

Későre mén a lefeket;

Midőn András elszenderül:

Éjfél körül lehet.

 

Már látja a nap képeit…

De felrezzen: „’Mi zaj van ott…?”’

(Künn a sólyom vijjog, - s veri

Vadúl az ablakot.)

 

„Nincs semmi zaj, csak álmodol…

Aludj, aludj én herczegem!”

S András arczán lágy női ujj

Futos gyöngédeden.

 

Érez gonoszt, jósol veszélyt,

S másodszor jő a hű madár:

Harmadszor is jelt ad, - de azt

András nem hallja már.

 

Lassan nyilik závár, kilincs,

Világ gyúlad, meg ellobog…

Jobbra balra óldalganak

A latrok, gyilkosok.

 

Ha ezt tudnád szegény anya!

Megölni még nem volt elég:

Lator kezek ruhátlanul

Az utra kiveték…

 

S neje tovább alszik. Sólyma

Virraszt András teteminél;

Eldöglik a madár, - a nő

Késő vénségig él!

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése