Túl a mezőn, túl a hazán
S a part fölött a nagy Dunán
Ki népe zajlik ott?
Föl Endre! Béla! föl magyar!
Ellenhad az, mely vészt akar, -
Ellenség zajlik ott.
Ő az, ki partidon halad,
És száz hajót és száz hadat
Hoz oh hon ellened:
A gőgös Henrik az, ki rád
Hoz háborut és hoz halált,
S bízik, hogy eltemet.
Föl Endre! Béla! föl magyar!
Pozsonyhoz kell a férfi-kar:
A vítt Pozsony remeg. –
S melyik magyar nem megy, ha kell?
Utánok a hon puszta hely:
Mind harczon termenek.
De a király bús; s Béla szól:
„Csaták miatt ha nyughatol
Oh ifju szép hazánk?
Teremt-e isten több magyart,
Míg a világ, míg napja tart –
Ha mink is elfogyánk?!”
S föllázad a bú és harag,
Búsult szivekben háborog,
Mint tenger és vihar;
Még inkább vért, hadat kiált, -
S hirért hazáért, száz halált
Kész halni a magyar!
Csak barna Kund nem háborog;
De bátor szive feldobog –
Mint hegyben a tüzár:
„Halld Béla: majd ha éj jövend
S a part fölé száll néma csend:
Ott Kund egy szóra vár!”
Csekély a szó, köz a vitéz,
De úgy van mondva, oly merész,
Hogy nem lehet hazúg. –
Hős Béla parthoz tart legott,
Hol vészben a megcsapdosott
Dunának árja zúg.
Járása, mint a rémeké,
Éjfélig le és fölfelé
Dobog magánosan;
S még semmi hang, még semmi jel;
Kund nem jő, távol és közel
A puszta szél rohan,. –
Ki az, ki a víz szörnyekint
A förgetegre föltekint –
S meg habba öltözik?
Ki vagy te, a ki jársz alatt,
S ijeszted a tudó halat, -
Mely mélyeken lakik?...
Vésztűzben néha vizen át
Henriknek látni táborát,
s Pozsony kivillanik;
S im a Dunából szirt gyanánt,
Egy ember, kit mély árja hányt,
Sötéten fölbukik…
„Hah Kund te vagy?” S még nem hiszi;
„Hah ember!’ őt igy kérdezi:
„Mi dolgod ott alant?”
„”Hejh Béla, víz hullámiban –
Míg rajta zúgó vész rohan,
Jó lenni ott alant!””
Szól Kund – és ő az – „”nézz oda
Hol Henrik fölriadt hada
Tolong a víz iránt!
Nézd, táborában mint remeg:
Hajóit e kar fúrta meg;
Hadd vesszen, a ki bánt!””
S villám tüzénél Béla néz,
Túlparton minden habbá vész:
A zászlók hullanak;
Özön fut rajtok el vadon,
És száz hajón, és száz hadon
Hullámok omlanak…
Kund hol van? félre költözött,
De olyat százezer között
Hős Béla ha talál. –
Túl a mezőn, túl a hazán
Fut, búsong Henrik vert hadán,
S Pozsony végvára áll.
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése