2022. jan. 22.

Tóth Kálmán (1831-1881): Losonczi özvegye (Ballada 1553-ból)



I.

„Ha vitézek, hősök által

Volnának ekép megalázva,

Még talán csak könnyü lenne

A szolgaság nehéz láncza.

Hanem pogány hitszegőktől?!

Oh fiam, ez szörnyü, szörnyü –

Vér után a gyáva könyü.

 

Elvérezett hős apádnak

Végszava is a boszú volt;

Nem vagy fia, nem vagy magyar,

Hogyha ezt meg nem boszúlod.

Gyermek vagy még félig, igaz,

De van élted – meghalhatsz hát…

Hanem mi ez?! sápad arczád?!

 

Hát a magasban repült sas

Bujkálódó bagolyt nemze?

Hát… de mért beszélek én igy,

Nem lehet az, Istenemre!

Rám szállhat a haragos ég

Minden nehéz, súlyos átka,

De nem az, hogy fiam gyáva.

 

Vár alatt az erdőségben

Bujdosik sok szegény magyar,

Mint a felhők, szomorú mind,

Ezekből lesz jó zivatar.

Gyüjtsed őket zászló alá,

S mikor aluszik a várnagy,

Sötét éjben jőjj és támadj!”

 

Hős Losonczi hős özvegye

Imígy beszél gyermekének,

És ez, mint az anya mondá,

Aként megy, és aként tér meg.

Sötét éjben csillog a bárd,

Keletkezik szörnyü lárma,

Már a magyar benn a várba’!

 

De miként a zivatartól

Nem az erdők, csak fák

Töméntelen ellenségből dőlnek:

Marad elég küzködőnek.

És elgyöngül a zivatar,

A magyarnak vége, vége –

Csak a vezér marad élve.

 

És oh bár csak ugy ne volna

Bárcsak élve ne maradna!

Nyakig lánczban, nyakig vasban

Az ellenség csúfos rabja.

S holnap délre a piaczon

- Mindenfelé ezt beszélik: -

Holnap délre hogy kivégzik.

 

II.

Börtönben az ifju ül nehéz bilincsen,

Sírna keservesen, de már könye nincsen,

Elsírta azt végkép –

Nehéz sohajok közt tép be ruhájába:

Előtte szerelme, vágyó ifjusága,

S itt kell hagyni éltét.

 

Bujára az őrök odakünn nevetnek:

„Ime bátorsága a magyar gyereknek

Hogy sarkába szállott!”

… És elterjed a hir hamar szájról szájra:

Hogy a magyar vezér oly nyomorult gyáva,

Minőt ki se látott.

 

Halálharczot kell most az ifjunak víni…

De mintha az ajtót hallaná már nyílni –

Ah! tán értem jőnek!

De az ajtó megint csöndesen bezárul,

Szólitja valaki – ráismert hangjáról:

Ki szólitá őt meg.

 

Az a megszólító az ő édes anyja…

Ah! hogy a sötétben még nem is láthatja!

Hogy futna elébe!

Pedig ha látja őt, megijedett volna,

Oly iszonyún földúlt, s szemrehányó volt a

Büszke özvegy képe.

 

„Csak csöndesen fiam – az anya igy kezdi –

Kincsemmel sikerült mind megvesztegetni

Ellenség vezérit;

Nem lesz semmi bajod, csak ne légy oly félénk,

Nem kivánja senki ilyen ifju éltét,

Ilyen ifju vérit.

 

Kivisznek ugyan majd, ki a vesztő-helyre

Be is kötik szemed, de vezér kegyelme

A pallost föltartja –

Csak hogy megrettentsék máskorra a népet,

Példa gyanánt azért visznek ki majd téged

A vesztő-piaczra.

 

Hóhérodnak már rég tudtára van adva:

Vezér háza előtt majdan elhaladva

Hogy oda fölnézzen.

S ha egy rózsát lát az ablakba kitéve,

Pallosát akkoron, ha már rád is mérte,

Eressze le szépen.

 

Kegyelem jele lesz az a piros rózsa…”

És az ifju hiszi mindezt szóról-szóra,

Hiszen anyja mondja!

Pedig ki igy beszélt, többé nem az anya,

A büszke magyar nő, a honleány vala,

Ki ezeket mondta.

 

Azonban az idő lassanként eltellett –

Már a tömlöcz előtt nagyon járnak, kelnek,

Közeleg az óra –

Kiviszik az ifjut, megindul a népség,

S mindenki csodálja a rab büszkeségét…

Ablakban a rózsa.

 

Az ellenség keblét iszonyu düh tölti:

„Hát csak lehetetlen a magyart megtörni!”

Ah! mily büszke folyvást!...

És a népség között, föl álruhát kapván,

Ott van az anya is… elhalványult ajkán

Üdvözült mosolygás.

 

„Majd a vesztőhelynél elvesz vitézsége”

- Mondja az ellenség – de im odaérve,

Az ifju még bátrabb!

Még százszorta bátrabb, vitézebb, mint elébb,

Büszkén hordozza szét fölemelt szép fejét,

Gondolja: nem vágnak.

 

De a hóhér sújt most… és csönd lesz mindenütt

- Hanem szörnyű kaczaj és sikoltás vegyült

A csöndesség közbe:

A büszke magyar nő, ki igy fölkaczagott,

És a fölsikoltó az édes anya volt,

Halva rogyott össze!

 

Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben. 2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése