„Átok reád, magyarok hazája,
Átok rád, te pártos büszke nép!
Ingadozzon fejed koronája,
S mint az árnyék, légyen oly setét.
Mint kemény kard, oly kemény sziveddel
Meg ne békélj soha önfeleddel.
És te isten, a ki fölkenettél –
Hogy viselném földön képedet:
Elfelejts, ha meg nem védelmeztél,
Nem kivánom több kegyelmedet!
Salamonnak nincs hol maradása,
Földön nyugta, égre vágyódása.”
A lesujtott angyalként imigyen
Átkozódik a futó király;
Tört sisakja, pajzsát elvetette,
Kardja csorba csonka vasbul áll;
Vért piroslik hősi arczulatja, -
Honfivért a kardnak markolatja.
Teste dúlt, de lelke még dulottabb;
Tátog a seb véres oldalán,
De nagyobb az, jobban ég szivében –
Melyet érez vesztett koronán.
Futva fut: de bármi gyors futása,
Vele száguld keble óriása…
S már folyók és rónaság vidéki,
Bérczek völgyek elmaradtanak,
S a határnál a futó elébe
Egy vad erdő lombi hajlanak:
Ott elvész a bús lovag pályja –
Rá borulván rengeteg homálya.
És az év jár: sárga koszorúját
Veszti váltja a komor vadon,
Fölzendül az elholt dal koronként
A viruló ifju lombokon:
Agg a szarvas, feje ágazatján
Éve számát büszkén mutogatván.
És az évek multán a vadonban
Domb alatt, hol forrás csörgedez,
Melyhez a vad csörtető robajjal
Jár, ha hévtől szomjan epedez:
Egy jámbornak áll kis kápolnája,
Nyilt, födetlen, ég mosolyg le rája.
Egy letűzött kard a szent kereszt ott,
És az oltár isten-adta föld;
Térdepelve éjt napot hosszában
A remete ott áhitva tölt;
És ragyogva omlik el szakála:
Mindenik szál lelki béke szála.
Keblében a szenvedély hatalmi
Rég nyugatra csillapúltanak,
Arczain vad indulat vonási
Lágy-szelidre elsimúltanak…
Egy óhajtást rejt, s mond szíveszája:
„Boldoguljon a magyar hazája!”
S elhal a nagy átok, messzetünvén
A királynak gőgös
álmai,
És az ember jobb természetének
Visszatérvén aggodalmai:
„Légy szerencsés rokonim hazája!
S a szerencsét önerőd táplálja!”
Igy sóhajt, és teste romladékán
A halálnak gyilkos karja győz,
Összeroskad, s hervadó levéllel
Eltakarta őt a sárga ősz.
S a királynak puszta sirhazája.
Most vadaknak orditó tanyája. -
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése