Sok bajnak utána az ősz dalia
Csend-lakta honába kerül;
Vészes fiatalkori napjaira
Néz vissza reménytelenül.
Eltüntenek ifjukor és szerelem,
A vér-teli harczok, a győzedelem.
Fáradtan, elaggva, ez álmaiban
A harcz’ s koszorúk’ fia él,
S bár álmain a komor ész köde van,
Még lelke busongni kevély,
A sirba letenni óhajtja fejét,
Márvány örökitse s dal ülje nevét.
S hosszú nap után borus éjszaka száll,
Felhőbe huzódik a hold.
Éjfélre a hős rideg álmainál
Felhangzik az őslaki bolt.
Kürt hija ki harczra az ősz daliát;
Vég harczra kimenni nem ója magát.
A kürt tova és tova zengve rival
Rémhangja betölti az éjt.
Megy bátran a hős csatagondjaival,
Érezve veszélyteli kéjt.
Megy zordon utakban a hangok után:
Nagy messze körült’ a puszta magány.
S fölzengeni hallja a harcz moraját.
A férfiölő viadalt,
Küzdők rohanásit az érczsoron át,
Hall rémületes csatadalt:
Kard, dárda zörömböl, a ló szabadul;
Nagy sebben alélva vitéz ura hull.
A hős tova és tova tévedezőn
A képtelen éjbe halad.
A vérbe borult, csata-dúlta mezőn
Elhallgat az éjjeli had,
S rémséges, halotti a csend, a magány
A vad rohanások, a hadzaj után.
Harmadszor a kürt riad és szomorún
Vég hangja bucsúzva kihal.
S villám sugarában az éji borún
Át, rémlik emelt ravatal:
A hős temetőhelye s orma felett
Fog bús szobor, a haza képe, helyet.
Sok bajnak utána az agg dalia
Itt békehelyére talál;
Vészes viadalteli napjaira
A századok éjjele száll.
S míg lelke dicső nyugalomnak örül,
A hir örök éneke zengi körül.
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése