Végsőt bömböl már az ágyú: itt az óra,
Hogy megüssék a dobokat indulóra,
Indulóra, rohanóra.
Pereg a dob, riad a had, rendbe állnak;
Súlyba veszik fegyveröket s indulának –
Indulnának, de még várnak.
„Hohó! megállj Torda Péter, maradj rendben!”
„Hadnagy uram, ez a falu szülőföldem,
Szülőföldem, itt születtem!”
„Egyedül tán nem rohansz az ellenségnek?”
„Ide látszik apám háza… már leégett
Már leégett, omladék
lett!”-
„Kiteszesz hát magadért most… majd meglátom!”
„Van nekem itt szeretőm is szép virágom,
Szép virágom, tulipánom.”
Pereg a dob… „Most előre!” szól a hadnagy;
Pereg a dob, mindig jobban… és rohannak
És rohannak, mint szilaj vad.
Eljutottak közepéig a falunak,
Füsttől, portól, vértől, sebtől eltorzultak,
Eltorzultak, még se rutak.
Még se rutak, dehogy azok, hogy volnának!
Dicsőséget aratnak ők a hazának,
A hazának, nem is másnak.
Azok is, kik viadalban elesének,
Rózsának vagy nefelejtsnek illenének,
Illenének, mind oly szépek.
„Hová bámulsz Torda Péter? … körülfogtak!”
„ne félts engem! … Szeretőmé az az ablak,
Az az ablak… Rózsám, ott vagy?”
„Én itt vagyok, de te hol vagy! Mindjárt véged!
De fegyver van kezemben is! én is védlek:
Én is védlek, addig éljek!”
Viaskodik Torda Péter bajnok módra.
Az ellenség körülötte széllyel szórva,
Széllyel szórva mint pozdorja.
Ujra víják… s ujra harczol, de hiába…
Egy katona most orozva vág hozzája,
Vág hozzája, ez levágja.
Levágná, de czélba veszi szeretője…
Durran a cső… de a golyó Pétert érte,
Pétert érte, - igy lett vége…
Forrás: Balladák könyve. Válogatott gyüjtemény két kötetben.
2 kötet. Második kiadás. Budapest, 1880. Franklin-Társulat nyomdája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése