Adorján András: Egyedül

Játszik velem most is az élet,

mutogat, mint a kis gyermeknek

napsugaras, déli meséket,

tengerparton kéklő ég alatt

s jaj, látom, a fényes mesékből

esténként csak néhány könny maradt.

Jártam már kalászos, dús rónán,

máskor meg szökkent a szekerem

vakító, csodás nyári hónál,

s mindig szomorún, egymagamban,

s ha néha mesélni akartam,

szépen akartam,

nem hittek soha a szavamban.

Egyedül csak álmodni lehet

tarka-barka meséket arról,

hogy van, aki minket is szeret,

s aztán jön a szomorú reggel,

álom után szürke ébredés,

csúnya ébredés

küzdelmes valóság-sereggel.

Mese marad nekem az élet,

csak a lelkemben nevet néha

egy-két odavetett Ígéret,

aztán csend, alszanak az álmok,

lehet, hogy csak így szép a mese,

napfényes mese

egyedül nézni a világot.

 

Forrás: Kalangya 1. évf. 4. sz. 1932. augusztus