2020. nov. 10.

Adorján András: Vége lesz a mesének

 

Olyan rövid ez az élet,

s olyan sok mégis a bánat,

hogy minden kis napsugárnak

köszönetet mondok.

Most igyekszem fel a hegyre,

Botom a nagybízó hitem.

S ha még azt is elveszítem,

a mélybe zuhanok.

Visszafordulnék már régen,

De jönnek új, furcsa fények,

halk mesék, álmok, remények,

s hívogatnak egyre.

Lehúz a gond, visz a mosoly,

két Ellen küzd mindig bennem,

s napfényre vágyó szívemben

bízó muzsika szól.

Talán egy kicsit pihenek

fenn a csúcson, ha felérek,

s aztán egy szürke mesének

csendesen vége lesz.

 

Forrás: Kalangya 1. évf. 4. sz. 1932. augusztus

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése