Költők, akik 1932 szörnyű útvesztőiben éltek,
s Európában, Ázsiában, Afrikában és Amerikában,
a Csendes-óceán déli szigetein, avagy Ausztráliában
a Tűzföldön, avagy Grönland elhagyott vidékein figyeltek,
akiknek idegeiben világháborús gyermekkor,
gazdasági és ezer más válság sziszegő viharaiban
a legfájdalmasabb férfikor zengeti elő
minden nemzetek irodalomtörténetének legkülönösebb dalait,
erősek, százszor erősek legyetek, ha a buták
szemberöhögnek veletek, s a rádiózongora
és futó filmek fényzenéjének korában dudát vagy ócska
lantot akarnak kezetekbe nyomni.
Erősek, százszor erősek legyetek, mert sziklák vagytok,
melyeken a sötétség tengereinek szökőárjai
omlanak semmivé,
ezer virágú szerelmetekben dúsan virágozzatok,
s véretekben sokszor, ha fizikailag érzitek is
a korszak rettentő együgyűségét
– konok és sötéten csúszós varangy, mely rátok fekszik –
költők, akik éltek,
fel a fejjel,
meddő konferenciák záporában zúgó aggyal ha álltok,
s nézitek a korszakalkotó impotenciát,
ne féljetek, csak daloljatok,
daloljátok a kontinens dalát,
a földét, mely talpatok alatt nyög, sír, és tavaszt vajúdik,
költők fel a fejjel,
ha látjátok a véresen elfutó filmeket,
s halljátok a legelkendőzöttebb háború ágyúinak
Sanghajból idezúduló dübörgését.
Költők, fel a fejjel, ha kedvesetek más karján vergődik is,
s adjátok minden idegszálatok, amelyek hárfáján
a legszentebb muzsika zúg fel,
s ne bánjátok, süket fülek ha semmit se hallnak is belőle,
s azt se bánjátok, ha véretek utolsó cseppje is,
mint szent gondolat látatlanul lobban el agyatokban;
a föld rohan, és a bolygók keringenek,
minden anya méhe mégis a ti erőtöket hordozza,
s jöjjön el bármi, jöjjön a poklok minden kínja
és a soha nem látott nagy megpróbáltatás,
a ti dalotok ennek a földnek lobogása,
a ti dalotok jön dübörögve, hozza a megértést,
a ti dalotok a himnusz fűben, fában és pattanó virágban,
minden madárban és állatok élő tengerében,
mozdonyaitok dördülő futásán, gépkocsik nevetésén,
aeroplánok messzi dongásán s motorok kórusában,
s vele jön a ti beteljesüléstek, amely minden emberé.
Költők, fel a fejjel!
Forrás: Kalangya 1. évf. 1. sz. 1932. máj. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése