2020. nov. 10.

Fekete Lajos: Ó, barackmag!

  

Barack, barack, óh, hamvas, szép gyümölcs,

az adakozó élettől mi bölcs,

mi bölcs, hogy vagy, és adhatsz ízeket

az életnek, s annak, ki megvehet.

De mit csinál hű termésed, a mag,

ha utcakőre vetve ott marad?…

Mert ha mag hull meddő utcakőre,

nem élet, csak szemét lesz belőle.

Oh, barack, én látom magod sorsát,

mikor csúf utcaszennybe sodorták,

és por belepve köpdösték legyek. –

A Duna-parton két szegény gyerek

Jött, és mohón összeszedte őket.

Én meg néztem a kis magevőket,

Oh, barackmag, én láttam a csodát,

hogy két kisfiú magot vacsorált.

A víz fölött már csillag ragyogott,

de ők csak törték a szennyes magot,

s míg őbennük villámlott az éhség,

bennem a vád volt és iszonyú kétség:

barackmag, hát ebből lesz az élet?

Az erő? (A legszebb férfiének.)

A szemétből lesz férfikar, izom,

vágy, ölelés és szent nemzési szomj?

Isten, váltsd meg a kicsinyek éhét,

ne legyen a földön éhező nép,

bús elnyomottak, bősz hatalmasok,

és ne legyenek pusztuló magok.

 

Forrás: Kalangya 1. évf. 5. sz. 1932. szeptember

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése