Az is hazugság hát, hogy észak szerelme
hűvösebb lenne, mint a déli lányok csókja,
lám szőke haj lángja is néha csontig éget,
s kék és zöldes szemekből is a szenvedély
forrósága zuhog a fénnyel szembe,
és csókja örvényes, akár a számum,
s felgyulladt testének fáklyája evoét lobog.
Haj, kék és fekete szempár
csókok kereszttüzében, mint a máglya,
Észak és Dél szerelme
egybehajlik az örök életáramokban,
s akár a voltmérő, nagy feszülések hullámait
reszketve méri,
a költő szíve is bekapcsolódott, és átfogta
lobogó szerelmek tengerének vad hullámait.
Testvér, az élet tűz,
minden kis pórusodban ott ég, és lángolsz,
mint égő csillagok járunk a nap alatt,
nagy szív a nap, mely éget, s egyre hajszol,
s fiatal tüzünk szárnyai az égi csillagokat csapkodják
Észak és Dél között,
mint a tűzmadár,
s vijjogva szökkenünk tovább
az új magasokba.
Forrás: Kalangya 1. évf. 1. sz. 1932. máj. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése