Felleghajtóján az est bársonya,
a bánata meg felhők felett száll,
pipája volt-e, mit tudom, bora
minden örömök üdve: a pohár
vele volt, mikor Lilla, az irigy,
meleg combjait nem bontotta rá,
így maradt álmok vőlegénye, míg
tüzet rakott a nyoszolyák alá.
Forrás: Életünk – Irodalmi és művészeti antológia 1964. II. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése