Itt
állok ajtód előtt és kopogok – szólt az Úr
s
állt az ajtó előtt és kopogott Jeruzsálem
minden
ajtaja zárva volt az Úr hiába zörgetett
s
könyörgött ajtók szívek házak ablakok
minden
zárva volt.
Kopogtatott
s már pattogott
a
jégeső kopogtatott kiáltozott és ökleit
véresre
verte minden ajtó zárva volt
hát
sírni kezdett: Város a látogatás
ideje
eljött itt vagyok kopogtatok
s
nem nyittatik meg! látom már a pusztulást
nem
marad kő kövön halljátok? Jönnek a
sasok
karmuk rí a kisded döghalál
és
enni kér
és
látta már a Dúvadot
s
az ekrazit poklát.
A
város lüktetett
nem
ért rá ajtót nyitni néki alkudott
a
Város Véne épp eladta templomát
nem
ért rá senki vad suhancok reszkető
nőket
tereltek géppisztollyal a Dunán
hullák
lebegtek vért szivárgó vak szemű
hullák
mint puffadt csónakok.
Kopogtatok
szólt
még utólszor.
Házakat
raboltak a
poroszlók
jött a Háború.
Kopogtatott
s
elfödte arcát.
Éj
vad éj vak éj vadul
s
vakon hömpölygő véres éj!
A
Háború
kopogtatott
és zárak hulltak és falak
zuhantak
házak dőltek össze istenek
vinnyogtak
és kifordult szemmel a dögök
közé
omlottak kóc belükkel.
Éj
vad éj
vak
éj halálos éj!
Kopogtatott
a rőt
romok
alatt a bunker börtönébe zárt
fuldokló
nép de minden ajtó zárva volt
minden
kijárat zárva volt az utakon
golyók
sziszegtek fönn az égen lángoló
kardokkal
üzték a haragvó angyalok
a
kárhozottak lelkeit –
Júdás
ezüst
pénzét
harminc ezüstjét szórva robbanó
rakéták
metsző lángja közt rohant nyakán
kötéllel
s
fújt a téli szél fütyült a hó
megettek
minden patkányt minden csecsemőt
lerágták
önnön karjukat és combjukat
s
megfagytak és megégtek és meghaltak és
nem
maradt kő kövön.
Amint
megmondatott.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése