Rónay György: Máriasiralom

Szelíd voltam, mint a galamb,

és okos voltam, mint a kígyó;

mégis elhagyott boldogító

irgalmad engem, Uram Isten.

Nem tudtam, mi a siralom,

s most siralom tudója lettem.

Gyászba borult az ég felettem,

s csak a könnyeim záporoznak.

Fehér fényű csillagaim

sötét felhőkben bujdokolnak.

Új kínoktól nehéz a holnap,

s a mának sincs reménye többé.

Szegény lelkem kettészakadt,

egy fele más felére támad,

és vége nincsen e tusának;

vérem ennen szivemre csordul.

Roskadó, lassú léptemet

elkerüli messze a béke.

Nincs bánatomnak menedéke.

Árnyékom lett az örök sírás.

Mit ér immár az életem?

Lettem saját keservem árnya,

virágát vesztett törzsnek ága,

s halálig vigasztalhatatlan.

Árva vagyok, mint a galamb,

és baráttalan, mint a kígyó.

Ó szánj meg engem, boldogító

éjszakája a sötét sírnak...

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.