Rég
megkötött szövetségünk,
eleinktől
egyességünk,
kikhez
harcos angyalok
vívni
szálltak pallók szélén
s
kiköszörült kardok élén
szikráztak
fel kardalok:
újítsad
meg szövetségünk!
erősítsd
meg békességünk!
gyémántvárunk!
ékességünk!
Árkos
város
körülvettél,
elrejtettél,
ellenségtől
megmentettél.
Kapuidnál
tavak vannak,
nyüzsgő
halakkal csillannak,
s
tükörképi ligetednek
rajtuk
zölddel lengedeznek.
Hozzád
futok, sír szomjam
vízeiddel
oltogassam,
mint
anyjához őzike,
meleg
oldalához bujni,
tejes
emlőihöz bujni,
kivüled
más őriz-e?
Hagyd
inyemen békességed,
tejként
csorog kegyességed,
minden
élő dicsér téged.
Cinkék,
rigók
édes
torka
dicsér
sorba
hogy
gyakorta
illenének
angyalsorba!
Angyalok
kemény királya,
lángból
oszlop, víznek vára!
éhes
ajkán édes manna!
szívem
hozzád ne rohanna?
Nagy
szőllőfürt! kinek nedve
enyhülést
hoz bús inyemre,
gazdag
inda! leveled
zöld
lugasként nyári szélben
árnyat
legyez tikkadt délben,
ki
telne be teveled?
Szivem
ittas mégis mohó,
hadd
dicsérlek szomjaztató!
halálomig
kivántató!
Édességed
mint
az első
fényben
eső
nyári
eső,
Dávid
ajkán mint a sípszó.
Te
adod a kürt erőit,
nagy
falaknak ledöntőit!
mint
Jerichó idejében,
tégy
igazat teljességben.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése