Szabó Lőrinc lányával Gáborjáni Klárával rádiófelvétel közben
Forrás: krk.szabolorinc.hu
Isten
jött s eltűnt; fény s füst. Sokszor én
magam
voltam Ő, tartalom s edény,
bár
már nem hittem. A tisztelete,
hogy
imádni kell, az lett, ellene,
a
legfőbb érvem. Mért van a világ?
„Őt
dícsérni!” De hisz ez szinte vád,
sőt
rágalom! – És láttam magamat,
amint
Örök Ész, Erő, s Akarat,
Napokat
görget alkotó kezem
a
semmiből: óh, mily félelmesen
nagy
voltam, s minden mily szörnyű kicsi!
„Hogy
dícsérjelek?” Még tiszabecsi
léptékben
is groteszk volt a dolog,
de
belementem: jó, Isten vagyok,
én,
Szabó Lőrinc, s nézzük: jólesik
hallgatnom
a kert nyüzsgő férgeit?
Azok
bókoltak: „Urunk! Glória!”
S
én felugrottam: Pfuj, blaszfémia!
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése