Párák
nedves ecsetje festi sürögve a tájat,
Szerte
a hegyfalakon már villog a hóvakolat,
Ködben
tárul a mennybolt frissre meszelt kupolája,
Vastag
üvegből metszi a tél a nagy ablakokat.
Egyszerű
lészen e templom, mely nevedért emelődik,
Ám
tág, mind belefér, ki dicsérni akarja Urát,
S
kinek lelkén szétnyílik a szent szárnyként emelő hit
S
fölszáll, látni aranybirodalmad aranykapuját.
Zsoltárt
bár csak a csöpp, vacogó verebek csiripolnak,
Édes
zenének hallja e zajt is az isteni fül
És
fanyar illata tömjénfüstül elég a borókabokornak,
Mely
didereg jeges út mentében meztelenül.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése