Mégis
megemlékeztél rólam, Isten
és
azokat, akik téged kerestek,
akik
téged szeretnek, megtaláltad.
Ifjú
próféták üstökét ragadva
elhoztad
babilóni ketrecemhez
a
fügét és a datolyát kezökben.
Hirdesd
azért, világosság, sötétség,
az
Urat! Hirdesd, pusztaság, folyóvíz
s
bölcs cethalak és minden vízben-úszók!
Adjatok
nékem szurkot, faggyat és szőrt:
fegyver
nélkül megölöm én a sárkányt,
a
cifra szörnyet, aki nektek isten.
De
az oroszlánt nem bántom, ki engem
nem
bánt. Estére visszatérek hozzá
s
vad teste bundás melegében alszom.
Hallom
majd nagy szivét dobogni; a föld
vele
dobog, s az ég is; - én meg alszom
ringatva,
mint az Istencsecsemője.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése