Medgyes Lajos (1817-1894): Családi életemből

 
Fáradtan az élet terhétől
Gyakran ledülök s elmerengek:
Forgatom a világ folyását
S vak önzését az embereknek;
S lelkem mint üldözött madár
Nyugpontra sehol nem talál.

Miért nekem e hitvány élet!
Hol küzdelmimnek semmi bére!
Virasztok a világ javáért:
S oknélkül hull el szivem vére!
Vetek forró szeretetet
S aratok vad gyülöletet.

Mig így borongok magamon kívül:
gyermekeim előmbe szállnak -
A kis fiu szivemre búvik,
Fürtim közt jár ujja a lánynak
S hozzám szólnak ártatlanul
S szememre édes köny tolúl.

Szegények! Mintha sejtenék tán:
Hogy lelkem innen válni készül;
Ezért e nagy ragaszkodásuk;
Hisz meghalnának nálam nélkül!
S ártatlan enyelgésekkel
Lefognak: hogy ne menjek el.

Oh, hány nemes nem égeté fel
Életmécsét a közügyekben?!
S árvái szerte szóródánab
Mint tört virág a szélvészekben;
Éltük volt örök küzködés,
Halálunk kétségbeesés.

Kétségbe estek árváik sorsán!…
E gondolat leszáll velőmig,
S mint villám a felhőt megrázza
Egész lényemben összerendit;
S mért untam meg az életet;
Vádol a lelkiismeret.

Gyermekeim lelkembe szólnak;
Nem hagyhatom hideg szivekre!
Békén tűröm a sors csapásit
Az üldözések nem vernek le,
Ne féljetek kis gyermekek:
Nem megyek el közületek!

Forrás: Részvét Album a kolozsvári és marosvásárhelyi árvaházak javára. Szerkesztette Hory Béla és Moldován Gergely. Kolozsvártt, 1872.