Szép volt a lány, mosolya oly kaczér
Szemébe annyi igézet lakott;
Nem engemet de milliókat is
Egy világot is meghódithatott.
Én azt hivém, hogy e tündér enyém,
Hogy szive csupán engemet szeret,
Oh őrület! – más karján leltem őt,
- Adjátok idébb azt a serleget!
Volt egy barátom, én szerettem őt,
s ő esküvé, hogy élte is enyém.
Bizalmam hozzá végtelen vala
S olvastam én is szive rejtekén;
Azt hittem én - - s oh szörnyü kárhozat
Gyilkos keze átfurta szivemet, -
Keblén nevet most a kaczér leány.
Adjátok idébb azt a serleget.
Dicsőség szomja azt sugá nekem.
A küzdelem jutalma pálya bér,
S ki küzdve hosszu kinos éjeken
Hervadhatlan az érdemlett babér;
De a disőség hideg fénye sem
Ékitheté sokáig fejemet,
Letépték rólla hiv barátaim. -
Adjátok idébb azt a serleget!
Forrás: Részvét Album a kolozsvári és marosvásárhelyi árvaházak javára. Szerkesztette Hory Béla és Moldován Gergely. Kolozsvártt, 1872.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. szept. 1.
Deáky Albert (1846-1903): Szép volt a lány…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése