Benedek Aladár (1843-1915): Falusi harangszó…

 

Falusi harangszó. – Temetésre huzzák.
Gyászos menet vonul a kis falun végig.
Aztán csend lepi be utánok az utczát.
„Szegény öreg asszony,
A jó ég nyugasszon!
Jobb neked már ott lenn” – mindütt ezt beszélik. -

Falusi harangszó még mindegyre hangzik.
Hallgatom, mellettem egy gyermeklánnyal.
S látunk közelegni nászünneplő lakzit,
Az is erre jő el,
Virágos kendőkkel;
Czigányzene, bordal az egekig szárnyal.

Falusi harangszó elhallgat, nem szól már,
S a kis lány mosolyog; én meg reá nézek.
Falusi harangszó! Oh csak tovább szólnál,
S mondanád el néki:
Mit tesz: sokat élni!
S hogy az ő mosolya én rám holt igézet.

Falusi harangszó. – Estimára kondul.
S a gyermekleányka rám mosolyog ujra;
Mosolyog oly érzőn; vagy tán szánalombul;
S aztán keresztet vet,
S imádkozik, - én meg
Rámondom az „Amen”-t, tudva és – lesujtva.

Forrás: Részvét Album a kolozsvári és marosvásárhelyi árvaházak javára. Szerkesztette Hory Béla és Moldován Gergely. Kolozsvártt, 1872.