I.
Aranylábu csillagsereg
Lépdel ott fönn – csendesen,
Hogy a földet fel ne költse,
Mely az éj ölén pihen.
Hallgatozva áll az erdő,
Egy-egy fül minden levél,
A hegy álmodozva nyujtja
Árnykarát az ég felé.
De mi hang ez? Általzengett
szívem titkos hajlokán.
Kedvesemnek hangja volt ez?
Vagy tán csak a csalogány.
II.
Áll egy fenyő magában
Éjszaknak ord hegyén,
Szunnyad, jég, hó reája
Fehér lepelt tevén.
Egy pálmáról van álma,
Mely délen egymagán,
Némán, hallgatva gyászol
Égő szirt oldalán.
III.
Halkan rezg át lelkemen
Édes hang rezgése.
Zengj, kis tavaszénekem,
El, a messzeségbe.
Addig zengj míg házat érsz,
Hol virágok nőnek
S ha egy rózsával beszélsz,
Mondd: köszöntöm őtet.
IV.
Van gyémántod, van gyöngyöd,
S mindened, mért ember ég,
Gyönyörü szép szemed van,
- Kedves mi kell egyéb?
Gyönyörü szép szemedről
Egész serget költék
Örökéltü dalokból,
- Kedves, mi kell egyéb?
Gyönyörü szép szemeddel
Kinoztál annyikép,
Meggyilkoltál, megöltél,
- Kedves, mi kell egyéb?
Törs Kálmán
Forrás: Részvét Album a kolozsvári és marosvásárhelyi árvaházak javára. Szerkesztette Hory Béla és Moldován Gergely. Kolozsvártt, 1872.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése