Jár a jár a
Fénybogárka,
A fűszál sem
Rezg utána;
Szépen fürdi8k
A harmatba,
A víz csakúgy
Ragyog rajta.
Jár a jár a
Fénybogárka
Jár.
Sok csillag van
Fent az egen,
Le is hullott
Sok hirtelen.-
Virágokon,
Falevelen,
S itt a gyepen
Szerte megyen.
Jár a jár a
Fénybogárka
Jár.
Most fölrepül
Egymás után,
Az ágra megy
Vissza talán.
Ott ragyogni
Majd ezután –
Azért repül
Mind fel talán.
Száll a száll a
Fénybogárka
Száll.
Állj meg állj meg,
Várj megfoglak,
testvérkémnek
Majd odadlak;
Örülni fog
Nagyon annak,
Hogy szárnyaid
Úgy ragyognak.
Ne menj vissza
Fénybogárka
Várj!
S nem is bánt p
Hidd meg téged,
Szól, bámulva
Zöldes fényed:
„Kedves neked
Tán az élet” - -
És a fűbe
Letesz téged.
Ne menj vissza
Fénybogárka
Várj!
Forrás: Hölgyfutár 8. évf. 22. sz. 1857.jan. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése