Fényes palotának márvány kapujában
Áll egy özvegyasszony fekete ruhában,
Jobb kezén - balkezén egy-egy kicsi gyermek
Tétován, szomorún, belépni sem mernek.
Karácsonyeste van. Nem látni egy lelket;
Végre paszomántos, botos úr közelget.
Szorul a szíve a két kis ártatlannak...
"Mit keres jó asszony? Mi járatban vannak?"
"Nagy jó uram... jaj... hát... alázattal kérem...
No ne sírj, ne szepegj, édes kicsi vérem
Itt vagyon nyomtatva eltettem magamnak,
Hogy itt egy kis árvát örökbe fogadnak."
Úgy? Tudom... no jöjjön. Az öreg nagysága!
Hanem csak röviden, mert az idő drága."
S fölvezeti őket aranyos terembe,
Kitár egy szárnyajtót. "Ide lépjenek be."
Gyászba borult úrnő bársonyos szobában,
Karácsonyfa mellett ül mély bánatában,
Fölpillant reájuk könnybeborult képpel.
Aranyos unokát ilyet vesztett épp el...
"Nos jó asszony jöjjön. Egyiket ideadja?"
Oda kell, oda kell... Föld alatt az atyja,
Magam is nyomorult beteg vagyok nagyon..."
"Jó... hát csak hagyja itt. Melyiket?...
Ráhagyom."
Melyiket... a kérdés a szívébe dobban.
Melyiket vigyem el?... Melyik szeret jobban?...
Melyikért ne fájjon, vérezzen a lelkem?...
S néz a két árvára szeme könnyel-telten.
...Jánoska, a fiú, már ír, olvas szépen,
Esténként ábécés könyve a kezében.
Mariska a kislány imádkozni tud már...
"Ó szívem, ha köztük választani tudnál..."
Jánoskát? nem... este a kis lámpa mellett,
Szőke hajacskája puha, mint lehellet,
Az anyja ölében, odahajtja szépen...
Nyilall egyet, fájót anyai szívében...
Hogyha ott nem látná soha, soha többet?...
Talán a Mariskát?... Jaj, a bánat öl meg
Kis Mariska ágya a mamáé mellett
Hiszen csak nemrég is még ringatni kellett...
Estenden az anya kezét oda nyújtja,
Göndör kicsi fejét ráhajtja, ráhajtja -
Úgy szunnyad el aztán... ha éjjel fölébred
Sanyját nem találja?... "Nem téged! Nem téged!"
"De minek tétováz? Siessen jó asszony,
Melyiket adja hát? Válasszon. Válasszon!..."
Feljajdul, mint gyötrött mártír a kínpadon -
"Nem adom... nem adom... egyiket sem adom!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése