Törvény áll. Fiatal, vad legény a vádlott.
"Feleljen kend, mondjon tiszta igazságot,
Elitélni kurtán már az is elég ok,
A mivel vádolják kendet a szomszédok."
"Mivel?" - Panaszolják mindannyian, mondván,
Hogy a szülő anyját megverte kend durván.
Jajszava kihallott a szomszédba szerte,
Ahogy megrugdalva a földre teperte.
Összehúzott szemmel felel az: ""hazugság!
Nem igaz...különben mért kérdik, ha tudják?
Tagadom. Asszonyszó. Beszéd a világba,
Hol a tanu? Álljon elő, aki látta!""
Int a bíró. Mennek s a szomszéd terembül
Asszonyt vezetnek bé. A legény megrendül.
Öreg asszony, fel van kötve zúzott karja,
Vérrel-futott arcát félkendő takarja.
""Édes anyám..." "s ránéz galádul,
keményen.
Szegény öreg asszony a korlátig mégyen
S ahogy a börtönőr előtte feltárja -
Meglátja a legényt szemben..."Jézus Mária!?
Mire nem jutottál, Jánosom...gyerekem...
Mond a bíró kurtán: "Feleljen kend nekem:
Igaz-e hogy fia ígyen összetörte?"
Szegény öreg asszony széjjel néz a körbe. -
Részvéttelen arcok...szemközt áll a fia,
Két keze megkötve..."Ó Jézus Mária..."
"Feleljen kend: úgy volt? Mivel ő tagadja."
Felsóhajt az asszony: "Irgalomnak atyja...
Hogy ő engem megvert...összetört?"... s reá néz.
Az a sötét homlok...az a megkötött kéz...
Az ő fia...az volt! most is az, mindig az...
"Érdemes bíróság...Nem igaz...Nem igaz!"
Föltekint a legény, mint egy villámlásra,
Hogy az öreg asszonyt ne csak hallja: lássa.
Mond a bíró: "Jól van. -De reszket a szava!
Mehet kend. Nem érti? Mehet...akárhova."
De a durva legény még sötétebb képpel
Föloldozott kezét alig emelé fel,
Megfogja reszketve anyja sebes kezét,
Sírhatnék keserűn..."Ne menjen kend...ne még..."
Ráhajlik a kézre...megcsókolja szépen,
Aztán a bíróhoz fordul bús sötéten:
"Tekintetes törvény! verjenek vasat rám,
Cudar ember vagyok! Megvertem az anyám!"
Csodálatos vers, Imádtam! Anyukám tanította meg nekem gyerek koromban és minden Anyák napján ezt szavaltam. Nagy sikere volt!
VálaszTörlés