Hornok Magdolna festménye
Anyám te tudsz csak sütni kenyeret,
Ó boldog az ki belőle ehet!
Én nem tudom, hogy lisztjét hol veszed,
Sóját, kovászát hogyan kevered,
Csak azt tudom hogy nincsen nála jobb,
Milyen öröm, ha beléharapok!
Béle: rugalmas, héja: rámnevet,
Anyám, te tudsz csak sütni kenyeret!
Anyám te tudsz csak sütni kenyeret,
Van egy rejtelmes, nagy varázsszered,
Mivel tésztádat gyúrod és dagasztod,
Ráhinted a mennyei malasztod;
Takargatod és gondosan vigyázod,
Míg felszítod a búbosban a lángot;
Talán azért ád erőt, életet,
Anyám, te tudsz csak sütni kenyeret!
Anyám te tudsz csak sütni kenyeret,
Nézz hogy örül az éhes kis sereg;
Míg görnyed hátad tésztád kiszakasztod,
És megáldod a rögtúró parasztot.
Mikor látja, hogy kisült a cipó,
Elmondja százszor: beh ízes, beh jó;
Kérek belőle még egy szeletet,
Anyám, te tudsz csak sütni kenyeret!
Anyám te tudsz csak sütni kenyeret,
Isten áldja meg öreg kezedet,
Amit te nyújtasz, mind pompás falat,
Hogyha kevés is, ha egy morzsa csak!
A vett kenyér de sokszor keserű,
Nincs rajta áldás, nincs rajta derű;
Nincs benne jóság, örök szeretet,
Anyám, te süss csak nekem kenyeret!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése