Midőn az ellen
Gyötré Dávidot
Kesergő szívvel
Igy fohászkodott:
„Oh vajha kapnék
Galamb-szárnyakat! –
Oda repülnék
Ahol üdv fakad;
Pusztára szállnék,
Ott lenne tanyám…
A gúnyt a szitkot,
Ott nem hallanám.
**
Miért szent Dávid
Igy fohászkodék:
Neked keresztyén –
Meg adá az ég.
Igen, te néked
Vannak szárnyaid,
Ha él szívedben
A szent s drága hit;
A hő imádság
Galambszárnya neked,
Melyen bejárod
A magas eget. - -
Ha hát körüled
A bú árja nő,
S nincsen barátod –
Aki résztvevő;
Ha minden elhagy
És gyötör a kín:
Járj az imádság
Galamb-szárnyain
És szent atyádhoz
Emeld fel magad;
Ő megvigasztal, -
Üdvöt s nyugtat ad.
Forrás: Házi Kincstár 6.
évf. 4-ik szám. Január 22. 1865.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése