Mikor olykor-olykor
Rossz útra tévedtem:
Isten és önmagam
Ellen is vétettem,
Mikor nem fogadtam
A jó szót, s tanácsot,
S elkövettem balgán
Ezer kópéságot.
Mikor fára másztam
Ág letört alattam,
Kezem megvéreztem,
Ruhám kiszaggattam,
Mikor édesapám
Szörnyű haragjába
Öklét rám emelte,
Mint félénk madárka
Az anyámhoz bújtam,
Hogy ütés ne érjen,
S apám erős karja
Lehanyatlott szépen...
Aranyos, ezüstös
Sugárral behintett
Szép gyermekkoromra
Ha visszatekintek:
Élet viharába,
Szomorú napokba
Hányszor gondolok
Egy kis vézna asszonyra,
Mikor vetéseim
Vihar szétzilálja:
Hányszor vágyom féltő,
Biztos oltalmába,
Hányszor sír fel bennem
A szó mint halk zsoltár!
Édesanyám, lelkem,
Jaj, beh erős voltál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése