Dániel III. rész
Messze földön, szomorún, hazátlan
Árva nemzet sorvad rabigában.
Diadalmak búgó harsogása
Siralmas gyászhanggá olvada; -
Bús nyögéssel kél, borong az ajkon:
„Egy az Isten és az Jehova!”
Zúg parancsa Nebukadnecárnak:
„Kész az Isten közepén a várnak;-
Le a térdre, vagy föl a máglyára!”
Megzendül az imádás szava; -
De fölriad három ifju ajkán:
„Egy az Isten és az Jehova!”
„Térden a nép, Babilon királya!
Három ifju maradott csak állva;
Sadrach, Méjsach és Abéd-Negónak
Nem parancs a nagy király szava;
Azt kiáltják lázadón riadva:
„Egy az Isten és az Jehova!”
„Hah! a szolga mer dacolni vélem? –
Majd meglágyul égő kemencében.
Térdre, férgek, vagy a tűzhalálba!”
„Nem imádunk bálványt – nem, soha!” –
S lángok között megzendül az ének:
„Egy az Isten és az Jehova!”
„Hát belőlem a láng csúfot űzne? –
Hitvány ebek, még több fát a tűzre!…
Hah, mi ez? … ég, vagy pokol játéka?...
Hárman voltak… Ember – nézz oda:
Négynek ajkán hangzik a dicsének:
„Egy az Isten és az Jehova!”
Összeborzad Babilon királya,
Néz merően a kigyózó lángba…
A negyedik fényesebb a tűznél,
Arcán leng az Isten mosolya,
És az égbolt mintha visszadörgné:
„Egy az Isten és az Jehova!”
A kevély úr úgy remeg a széken!
Titkos érzés ébredez szivében,
S im’ kigyúl a sápadt arc szeliden…
Áhitattal messze cseng szava:
„Dicsőség Izráel istenének!
Egy az Isten és az Jehova!”
Forrás: Házi Kincstár 6. évf. 2-ik szám. Január 8. 1865.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése