2018. nov. 25.

Lévay Bitzó Ferenc: Temetőben




Ha arra gondolok, hogy szeretteinkkel
Mennyi szép reményünk temettetik itt el,
Oh mi fájó érzet lepi meg szívemet,
Valahányszor látlak, néma kert, tégedet;
Azt hiszem, öledben származik a bánat
S a legégetőbb köny halmaidról támad. –

… Míg a gyászolónak igy zokog keserve,
Mintha vigasztalná lelkének sejtelme:
„Égő könyeidet letörli a szent hit,
Ne bántsd a temető mohos göröngyeit;
Ott diszlik egy jobb lét szép remény-virága,
S be van vele hintve Jézusunk országa.” –

Forrás: Házi Kincstár 6. évf. 1-ső szám. Január 1. 1865.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése