(A kép forrása: http://www.gyurmamese.creartmd.hu/?tart=37)
Szomjúzván egy bárány, méne a folyóra,
Ivék; de csakhamar talált koporsóra.
Mert egy farkas eljött keresvén prédáját:
Az is itt, de inkább rátátotta száját,
S mond neki: te bárány tán veszted akarod,
Hogy tiszta vizemet ekként felzavarod?
Engedelmet kérek, farkas úr te tőled,
Felel a bárányka - a víz jő felőled,
S tudod a folyóvíz hogy nem megy felfelé.
Mond a farkas, látván hogy nem köthet belé:
Megszidtál ezelőtt mintegy hat hónappal.
Uram én születtem ezelőtt húsz nappal.
S akkor szegény szolgád volt anya hasában,
Hogy találtál volna káromlást szájában?
A bátyád volt tehát: mond e fene állat,
Ő leszen ki téged koporsóba szállat.
Nem látta nagyságod, mond, az én bátyámat:
Én vagyok az első, ki szopom anyámat.
Csegélyére az volt apád, vagy testvéred;
De bosszúmat mindjárt megoltja te véred.
Ti, juhászok, s ebek, mikor együtt vagytok,
Semmi becsületet én rajtam nem hagytok.
Ezt mondván fogait rútul csikorgatja,
S a szelid báránykát részekre szaggatja...
Az erőszak ellen nincsen ártatlanság,
Bár mentse ez magát, azé az igazság.
Mindaddig, költ álnok, de színes okokat,
Míg végre elnyomja az ártatlanokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése