Radó Antal: Az oroszlánbőrbe bújt szamár

Olvasta egy szamár a szép mesét,

Hogy egyik őse abba' fáradt,

Hogy megrémüljön tőle minden állat,

S egy oroszlánnak vette föl mezét;

De nem húzhatta a komédiát,

Mivelhogy elbőgvén egy pár „i-á!"-t,

Látták, hogy ő csak „talmi"-vad

S jól elporolták e miatt.

Gondolkozóba ejté a csacsikat.

„Ilyest, - szól végre, - majd én is teszek.

Ősöm kudarca engem meg nem ingat -

Ügyetlen volt ő: én ügyes leszek!

Ha majd egy mukkomat se hallják,

Kilétemet hogy' sejtenék a balgák?

S nem fényes délbe jövök ide én,

Hanem csak szürkületnek idején.

Így majd a tréfa sikerül bizonnyal

S láttamra, hahhah! szétfut mind iszonnyal!"

És diktum-faktum, tervét végrehajtja,

Oroszlán-bőr van íme rajta,

S jöttén az est-homálynak

Közéje ront a nyájnak.

Olyan találó s hű a maszkja,

Hogy mind a barmot megriasztja,

Sőt még a pásztor is szepeg.

De nem ijednek meg az őr-ebek,

S rárontanak a vélt állat-királyra.

Most bőg már, most már hangzik az „i-á"-ja,

Melyről megismeri a nyájnak őre,

De késő! Mert mire az odaér,

A sok kuvaszt elverni tőle,

Szegény szamárka csupa vér!

Úgy össze volt karmolva és harapva,

Hogy nem maradt testének egy darabja,

Amely ne kívánt volna írt.

Eltelt egy hónap, amíg járni bírt.

„Oh, - jajgatott - a földön nincs igazság!

Büntetlenül feszelg a gazság,

S nekem e tréfa - mert csak tréfa volt! -

Mily szörnyűképpen a torkomra forrt!

Oroszlán-külsőm látszat volt csupán,

Ölés meg rablás sohse' volt hibám,

És mégis...! Ah, be rossz világ van!"

„Nem jajgathatnál ostobábban,

Szólt most a pásztor. - Jó voltod mit ér,

Ha a világ mely külsőről ítél,

Joggal nem hisz terólad olyat;

Azért szavam jól meglatoljad:

E földön nemcsak az fontos dolog,

Hogy jó légy; annak kell feltűnnöd is.

Különben,bár nincs semmi bűnöd is,

Megtépnek a komondorok!

 

 *
(Forrás: Cimbora - Jógyermekek képes hetilapja,
I. évf., Szatmár, 1922. nov.5., 39.szám)