Pintér Zoltán: Bogárbál

Hírt hozott a méhecske,
bogárbál lesz ma este.

Hegedűvel jött a tücsök,
szarvasbogár ritmust ütött.

Cserebogár alkut kötött,
katicáék háta mögött.

Jött a sok légy pimaszkodni,
lódarázs meg rendet rakni.

János is jött a szentektől,
fény hozott az égiektől.

Lepkeszárnyon jött a tánc,
hernyón is volt bőven ránc.

Ennivalót hangyák hoztak,
a bolhák csak ugrándoztak.

Itt a bálban nagy a lárma,
csendet tör a szúnyog szárnya.

Ébred a Nap mély álmából,
kibújik a hűs párnából.

Meleget hint szét a réten,
terjeszkedik jó kövéren.

Vége is lesz már a bálnak,
s bogaraink hazaszállnak.

Lepihennek otthonukban,
s álmodnak a potrohukban.

*

Pintér Zoltán így vall magáról:

1963-ban születtem Budapesten. Rétságon, majd Szentendrén éltem, míg 1987-ben Kiskunhalasra nem költöztem. Jelenleg is itt élek. 

A verseléssel 15 éves korom óta foglalkozom, ami egy véletlenszerű próbálkozásból ered. A szerelem! Ez hozta ki belőlem a szavak sorba rendezését. Mindig  arra törekedtem,hogy csak magyar szavakat és közérthető kifejezéseket írjak. Gyűlölöm az idegen szavakat. Nyelvünkben annyi csodálatos szó van, hogy bármit le lehet írni velük. Ha már egy verset meg kell magyarázni, az engem már nem érdekel. Talán ez késztet minden írásomnál arra, hogy érthetően emberi érzéseket tükrözve írjam le mondanivalómat. Kényszerből nem szeretek és nem is tudok írni. Ha van ihlet, akkor pár perc egy vers, de ha fáradt vagyok, akkor félreteszem, mert erőltetett dolgot nem akarok létrehozni. 

A verselés lényem „kiterítése", amit szabadidőmben végzek, de sajnos a nyugodt,  békés lelkiállapot a mai világban ritka kincs. A versformákat nem tartom be tudatosan. Csak úgy írok, ahogy érzem a ritmust vagy dallamot a szavakban.